Szia! Most találtam oldaladra, s olvastam el összes bejegyzésed. Hát, útkeresés... én ezt művelem immár három éve. Nekem van házam, van autóm, van két gyermekem, van párom, szeretetben élek, van egy lovam, van egy biztos munkahelyem, de ugyan van nagyon sok tartozásom is... van diplomám, van még egy szakmám és lehet, most szerzek egy másikat, ha pénteken beiratkozom rá. DE! Úgy érzem, hogy senki vagyok, hogy semmim sincs. Pedig hülyeség. Sok olyanon van, ami másnak sincs és vágyik rá! Persze, nem ettől lesz boldog. ÉN is utat keresek, mert a munka nem boldogít. Ja, és én jövőre leszek 40. Szóval úgy gondolom, hogy még nem késő arra a bizonyos útra rálépni. Bár hogy ez az én esetemben pontosan mi? Azt még nem tudom. Úgyhogy neked is jó útkeresést, célbaérést és sok boldog percet, órát, napot kívánok!