A csalódás
Mi történik, amikor nem az történik, amire számítunk?
Mi történik akkor, amikor nem úgy sikerül a vizsgád, ahogy szeretnéd? Ki csalódik akkor, amikor nem hiányzol a kedvesednek? Miért baj, ha a sosem volt pénzedet arra költik, ami eszedbe se jut? Kinek a problémája a rosszindulatú főnök?
Ugye mindannyian jártunk már így, vagy úgy? Haragszunk a világra, ujjal mutogatunk a másikra. mindenki tehet mindenről. Csak mi vagyunk ártatlanok. Pontosabban, csak ÉN vagyok ártatlan.
De hol az igazság?
A minap gyakorolnom kelett egy vizsgára. Kis csoportban, 3-4 fő együtt. Azt kívántam, hogy ügyes, okos emberekkel legyek egy csoportban, az jobban inspirál majd. Különben sincs kedvem, türelmem olyanokkal együtt lenni, akik hátráltatnak. Hiszen nekem (ÉN) elsőre át kell mennem a vizsgán. Nekem (ÉN) meg kell mutatnom, hogy egy ilyen vizsgát a kisujjamból is kirázok. ÉN tudom. ÉN jó vagyok. ÉN jobb vagyok.
Elhasaltam. Elsőre. Másodjára is.
Szóltak előre, hogy EGO-ból nem fog menni. Nem is sikerült. Nekem (ÉN). Csalódtam. Gyorsan, visszakézből reagálva, orromat magasan hordva mentem be. Megtörten, leforrázva kullogtam ki. Nem voltam bent 30 másodpercet. (Persze az más kérdés, hogy fel is ismertem a hibáimat, hiszen pontosan olyan hibákat vétettem, amiknek a gyökere nem a butaságban rejlik, hanem pontosan az önteltségben, türelmetlenségben. Tipikus, rám valló hiba. Mint anno a középiskolában. A másodfokú egyenlet megoldó képlete álmomban is ment. De kettő meg kettő gyakran öt volt.)
De ki csalódott valójában? Hiszen pontosan tudom mi történt. Az EGO orrára lett koppintva. Meg kaptam, amit meg kellett kapnom. Remegő kezű, elcsukló hangú néniknek sikerült elsőre, vagy esetleg másodjára. Nekem nem.
És így van ez a többi esettel is. A kedvessel, a pénzzel, a főnökkel.
Csak remélni merem, hogy a felismerés, - nem én vagyok kevesebb, hanem az EGO több- tartós lesz. Nem véletlen, hogy bele futottam a kérdésbe...
Meg kellett tapasztalnom, talán meg kellene értenem is. Nem vagyok különb. Nem vagyok több. Nem vagyok jobb, okosabb, szebb. Vagy ha valamiben mégis jobban teljesítek, az nem az ÉN érdeme. Nem vagyok más csak egy egészen hétköznapi EGO...
