Együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok...
Közeleg a karácsony. Sok filmnek, zenének, versnek, vagy éppen bevásárlásnak, lelkizésnek, tolakodásnak, pénzköltésnek az apropója. És persze az állandó kérdés jó mélyre ültetett magja: "Kinek, mit vegyek karácsonyra?"
Nemrégiben láttam egy jópofa, de igazából elég ütős karikatúrát. Egy város melletti dombon Jézus csücsült és a következő mondatot írták szellemesen a feje fölött megjelenő szövegbuborékba: "Nem emlékszem, hogy olyat kértem volna, hogy a születésnapomat öldöklő ajándéközönnel, fölösleges pénzköltéssel, vagy tolakodással kellene ünnepelni!" Szomorú... Közhelyes, de szomorú....
Gyerekkoromban nem voltunk gazdagok, de mindig volt valami a fa alatt. De akárhogy erölködöm, nem emlékszem miket kaptam. Nem emlékszem az ajándékokra. Sem az esetleg csalódást okozókra (biztos én is vártam nagyobb autót, vagy olyan kisgitárt, mint a szomszéd fiúé, de nem kaptam), sem pedig azokra, amiknek nagyon örültem. Nincs mára nyoma. Mint ahogy arra sem emlékszem, ha volt, hogy anyám esetleg elsózta a halászlét, vagy kicsit hidegebb lett volna a töltöttkáposzta a kelleténél. (Itt jegyzem meg, anyám zseniálisan főz, hála érte!)
Csak arra emlékszem, hogy együtt voltunk, meg álltunk a fa mellett. És volt egy karácsonyfadíszünk, egy üveg gólya (nem is értem, hogy kerül a gólya a karácsonyfára), amit magasra tettek apámék mindig, nehogy elérjünk, mert biztos eltörnénk. És a fára. Az illatára.
Ma sem dúskálunk a pénzben. Azért lesz vacsora és ajándék is a gyerekeknek. Évek óta csak a gyerekek kapnak valamit a fa alá. A felnőttek pedig örülnek a gyerekek boldogságának.
Érdekes, hogy ahol nincs pénz arra, hogy beálljunk a végeláthatatlan sorokba, az egymást überelő "ha ő tízezerért, akkor én tizenegyért" típusú ajándékhalmozásba, ott jobban értik a lényeget. Ott valóban elkezd arról szólni ez a pár nap, hogy együtt leszünk, koccintunk, régi történeteket elevenítünk fel és figyeljük a gyerekek boldog arcát, ahogy kicsomagolják az aprócska ajándékokat.
Üzenem hát minden érző léleknek, hogy ne aggódjanak, ha a fa alá nem jut akkora doboz! Nem világrengető probléma, ha bereped a beigli. A doboz okozta öröm is elmúlik és jövőre már senki nem emlékszik mi is volt benne. Arra viszont mindenki emlékezni fog, hogy mennyire jó volt együtt lenni, szeretni, ünnepelni és mindezt megosztani. Álljunk meg egy percre és gondoljunk kicsit azokra is, akinek ennyi se jut, akik betegek, akik hazájában ölik egymást, vagy azokra, akinek éppen nincs kinek megfogni a kezét.
Mi idén karácsonykor is csak leszünk és élvezzük ha jut idő egymásra és bízunk abban, hogy mindenki felfedezi az ebben rejlő esélyt.
"Együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok
Árvízkor, még sosem volt nagyobb
Esély, we are the world, give peace a chance..."
BOLDOG KARÁCSONYT!!!
