Ha eleget szenvedett majd feláll
A gyakorlatok végtelensége során hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi miért is van. Gyakran menekülök a gyakorlásba és hiszem, hogy azzal, hogy reggel meditálok, vagy bármilyen spirituális gyakorlatot végzek, meg is oldottam az életem. Aztán vannak percek, amikor ráébredek, hogy az ok és okozat viszonya pont fordítva van.
Nem a gyakorlás a fontos! Nem azért élünk, hogy tanuljunk! Éppen fordítva van. Sokkal fontosabb a két meditáció közt eltelt idő, mint maga a lelki és spirituális trenírozás.
Mesteremet kérdezte egyszer a tanítványa, hogy szorult helyzetén hogyan változtasson. Mesterem megkérdezte, hogy mit tesz a változásért. "Hát lelkesen gyakorlok minden nap!" "Jó! " -szólt a válasz. "De mit teszel a változásért?"
Nehéz. Nagyon nehezen megy változtatni, hiszen ehhez szembe kell nézni életünk és önnön magunk nehezen értelmezhető, nem mindig tetsző oldalával is. Ezért van, hogy szaladgálunk fűhöz-fához, keresünk újabb és újabb technikákat, hogy megoldást találjunk. Pedig a megtisztulás (legyen akármilyen) mindig fájdalmas. Gyakran ezt a fájdalmat nehezebb felvállalni, mint a már megszokott rosszat. A változás és változtatás mindig a saját feladatunk- Egyik ehhez kapcsolódó kedvenc történetem a következő:
"Élt egyszer Indiában egy mester, guru. Nagy híre miatt sokan keresték fel őt, hogy tanuljanak tőle.
Így tett egy tanítványa is: elment a guruhoz, hogy hallgassa a tanítását. A mester szívesen fogadta, beszélgetett vele, meg is vendégelte. Azonban egész idő alatt zavarta a tanítványt valami. A mester kutyája volt az, ott feküdt néhány méternyire tőlük, és keservesen vonított. A tanítvány látta, hogy a kutya egy szögben fekszik, az okozza a fájdalmát. Időnként rá-ránézett a gurura, az mikor elégeli meg a kutya sírását, mikor megy oda és emeli fel a szögből a kutyát. Ám a mester derűsen beszélgetett tovább, ügyet sem vetett a kutyára.
Amikor beesteledett, a tanítvány hazaindult. A kapuban nem bírta tovább, és megkérdezte a mestert:
-Mester! Nem látod, hogy a kutyád egy szögben fekszik, azért vonít? Miért nem segítesz neki? Miért nem mégy oda, és emeled fel őt onnan? Vagy ha nem akarsz hozzáérni, akkor fordulj valamelyik csodás képességedhez, és annak segítségével szabadítsd meg szegényt!
A mester elnézően ingatta a fejét, és csak ennyit felelt tanítványa kifakadására:
-Ha eleget szenvedett, majd feláll!"
Adjon mindenkinek erőt a gyakorlás, a meditáció, vagy az a spirituális rendszer, amiben hisz! De ami mindennél fontosabb:
Éljetek!
