Lassíts!
Van, hogy kapod a jeleket, de úgy döntesz bírod még. Valahol mélyen tudod is. Pihenni kellene, nem lehet a húrt túl sokáig feszíteni. Munka a munkahelyen, munka magadon, spirituális munka a spirituális "munkahelyen", tanfolyamok, vizsgák, tenderek, otthoni problémák, sárga csekkek, hitelek, kialvatlanság, "agyzakatolás". Rohanás, hogy odaérj, bármennyire is nem akarsz megfelelni mégis mindig hajt a megfelelni vágyás. Érzed lassítani kellene, tudod is, hogy hova vezet az út, de nem megy, nem lehet lazítani. Mégis miből vegyek el? Jönnek az önigazolás igazi gyöngyszemei:
"A munkahelyen most kezdek magamra találni, most kezdenek igazán számítani rám." "Erre a tanfolyamra már hónapok óta el akarok menni és csak halogattam idáig." "Nem, vele nem tehetem meg, hogy nem találkozunk." "Ha ezt és ezt most még megoldom, akkor utána lesz egy kis szusszanásnyi időm."
És persze amikor nem oldod meg Te, akkor megoldja az univerzum. Szépen lassan kihúzza a dugót és ha nem eresztesz le magadtól, akkor tesz róla, hogy ne tudj tovább rohanni, zakatolni. Ilyen, vagy olyan formában "MEGÁLLJ"-t parancsol az élet. És ilyenkor nem nagyon van lehetőség arra, hogy válogass, hol, hogyan lassíts. Nem csak fizikailag (láz, köhögés, szétszórt 100 darabos papírzsepi csomag) vagy akadályoztatva, de nagy hirtelen nem is akarsz semmihez hozzányúlni. Megeröltetőnek érzed még azt is, hogy a wc-ig elvonszold a hátsód, pedig tudod, hogy bár a teát elhozzák neked az ágyig, a wc nem fog bejönni.
És persze jön az ördögi kör. Rosszul vagyok, beteg vagyok, ma nem gyakorlok. És másnap rájössz, rosszul vagy, beteg vagy, de hiszen nem is gyakorolsz! De addigra valóban annyira fáj, annyira lázas vagy, vagy éppen nem kapsz levegőt, hogy gyakorlatilag esélye sincs annak, hogy felállj és leborulást végezz, vagy 5 percnél tovább tudj ülni meditációs ülésben. És legyünk őszinték, itt nem is használ. Mert nem ez a betegséged oka. Így bár fizikailag egyetlen porcikád sem kívánja, várod a percet, hogy kicsit jobban legyél és újra elkezdd a gyakorlást. Nem marad más, minthogy pihenj!
Javaslom, hogy vedd észre, bár már lassan megtanulod, hogy nem kell mindenhova órákkal hamarabb érkezni, nem kell napközben futva közlekedni és a megoldásokat sem mindig neked kell prezentálni, azért van még hol lassítani. Hidd el ami Rád vár, nem fog tovább menni nélküled! Nem kell mindent bevállalni, amit meg igen, vedd észre, hogy nem az életed múlik rajta. És igenis add meg az egonak, ami az egoé. Itt tartasz, ma még nem ezen múlik a megvilágosodás. Ma még nem. Csak lassan...
