Néha szóba állok magammal
Annyi minden történt már, s mégis azt érzem, sehol sem tartok. Tanultam éveken keresztül Balassitól kezdve az abszolutizmuson és a másodfokú egyenlet megoldó-képletén keresztül a legújabb kori közgazdasági elméletekig. Mégsem tudok semmit. Mégsem lett belőlem semmi. Semmi és senki. Szakmunkások közt, otthonról műanyagban hozott töltött káposztát eszek ebédre, disznó vicceken élcelődöm, és az jelent élményt a napi munkában, ha napközben ki tudok szökni a közeli bevásárlóközpontba és el tudom intézni a saját egyéni jellegű ügyleteimet.
40 múltam. Nincs házam, autóm. BKV-val járok és fizetéstől fizetésig élek. Elváltam. Nem tudom lesz e miből nyaralni menni. Engem is súlyt, ha esik a Forint árfolyama. Tartozások vesznek körül. Problémák.
Napi fájdalmaim vannak. Fáj a derekam, a könyököm. Rosszul alszom. Nem jók a fogaim, romlik a hallásom. Réges-régen kopaszodom. Van egy csomóm, aminek nem kellene lennie, igaz az orvosok azt mondják, nincs jelentősége. Magas a vérnyomásom, sokat fáj a fejem. Állandóan álmos vagyok. Pocakosodom. Keveset mozgok. Valamelyik nap olyan fejfájásom volt, hogy azt hittem ott jön a világ vége. Még soha nem volt ilyen.
Gyakran torkos vagyok. Mindig csak ennék. Szeretem a sört, a bort, a pálinkát. Imádom a kávét. Kicsit függő vagyok, gyakran veszem észre, hogy csak úgy, unalomból fogyasztom. Éltem tudatmódosító szerekkel is és éveken keresztül dohányoztam.
Félek. Mindig van mitől. Magamtól, az egyedülléttől, az elszegényedéstől, hajléktalanságtól…
Szóval első ránézésre olyan vagyok, mint sokan ezen a Földön. Ha most leírok ide valami bölcset, akkor másmilyen leszek e? Vagy a bölcs dolgokat is, ugyanolyan emberek mondják e, mint én? Vagy mint ÉN? De én nem csak egy valaki vagyok. Én én vagyok. Vagy még inkább ÉN vagyok. Az én tanulmányaim, az én ebédem, az én fájdalmaim, az én félelmem. Az én életem. Az én EGOm. Egyáltalán én vagyok, vagy ÉN vagyok?
Régen észrevettem, hogy megvitatom magammal, amit teszek. Haragszom, fennakadok dolgokon, kísértésbe esek. Én az EGO.
És észreveszem, kérdéseket teszek fel, megértem és elfogadom a hibáimat. ÉN a …. A mi? Vallás és spirituális irányzat függően lehetek ÉN a megfigyelő, én a Tudat, de lenne olyan is, aki azt mondaná ÉN az ISTEN. Mindenesetre leszek, vagyok én és ÉN. És néha szóba állok magammal, vitázom, alkudozom, megnevettetem, vagy felbosszantom magam. Ezekkel a párbeszédekkel szeretném megmutatni, mi zajlik egy hétköznapi ember fejében. Vagy egy hétköznapi EGO fejében.
És Te? Te vitatkozol magaddal?
